AZ ELSÖ SOLTAR, CL. M.

Fotó

 

 

Beatus vir qui non abiit, &c.

 

 

 

Tanuſag az Istenfélöknec es az iſtentelenöknec

 

külömbözö állapattyokrol, Elöſʒſʒer az iſtenfé-

 

löket megirja czelekedetekröl, oſʒtán az gonoſʒo-

 

knac veſʒendö dologkat 1  mondgya meg. 

 1   Nyomdahiba „dolgokat” helyett.

 

 

 

 

AZ ki nem jár hitlenec tanaczán,

 

Es meg nem áll az bünöſôk után,

 

Az czufolóknac nem ül ö ſʒékôkben:

 

De gyônyörkôdic az Ur tôrvényében,

 

Es arra gongya mind éyel nappal,

 

Ez illy ember nagy bodog bizonnyal.

 

 

 

2.

 

Mert ô ollyan mint az jo termôfa,

 

 

 

[A]

 

 

[2]

Fotó

 

 

Melly az viz mellet vagyon plantálva,

 

Oe idejében meghozza gyümôlczét,

 

Es el nem ſʒokta hullatni levelét,

 

Ekképpen az mit ez ember végez

 

Minden dolgában megyen jo véghez.

 

 

 

3.

 

De nem igyen vadnac az gonoſʒak,

 

Hanem mint az apro por es polyvak,

 

Mellyek az ſʒéltül ſʒéllel ragattatnac,

 

Igy az itiletben meg nem álhatnac

 

Az gonoſʒac, es kic bünben élnec

 

Az igazak kôſʒt helyet nem lelnec.

 


4.

 

Mert az Iſten eſmeri utokat

 

Az igazaknac érti dolgokat,

 

Azert mind ôrôkké ök megmaradnac:

 

De az kic czak az gonoſságban járnac

 

Azoknac nyilván mind elveſʒ utoc,

 

Mert Iſtennec nem kell az ö dolgoc.

 

 

 

 

II. SOLTAR. CL. M.

 

 

 

Quare fremuerunt gentes?

 

 

 

Iövendöles az Chriſtus ſzemelyéröl es orſzagárol.

 

 

 

 

 

MIért zugolodnac az pogányoc?

 

Mit forgatnac ô bolond elméjekben?

 

                                                                   Az fôldi

 

 

 

[3]

Fotó 

 

 

Az fôldi népeknec mi ſʒándekoc?

 

Czak hiában valot üznec ſʒivekben.

 

Ez világi királyoc egyben gyülnec,

 

Az fejedelmec tanáczot tartnac,

 

Az Iſten ellen erôs kôtéſt téſʒnec,

 

Es az ô Chriſtuſsára támadnac.

 


2.

 

Nagy fônnyen mongyak: Mit késünc ezzel?

 

Ier ſʒaggaſsukel ezeknec kôtelit,

 

Es minden igájokat ronczukel,

 

Ne viſellyünc tôbbè raytunc effélit.

 

    De az Ur Iſten az magas mennyekben,

 

Czak neveti dolgokat azoknac,

 

Czufollya ôkôt ülvèn ſʒent ſʒékiben,

 

Kinec ezek ſemmit nem árthatnac.

 

 

 

3.

 

Es végre hogy megindol haraghja,

 

Kemény beſʒéddel kezd ſʒolni azoknac,

 

 

 

[A 2]

 

 

 

[4]

Fotó

 

 

Retteneteſképpen megriaſʒtya,

 

Ki miat tellyeſſéggel elbádgyadnac.

 

    Hogy mertek, ugymond, ez ellen zugodni?

 

Az kit en kentem az kiralyſagra,

 

Es királyipáltzat en attam neki,

 

Az en ſʒent hegyemre â Sionra.

 

 

 

***

 

 

 

4.

 

Mond ez királyſag: Im kihirdetem

 

Az ö tanáczat es ſʒent decretomat:

 

Az fölſéges Ur monda ennekem,

 

En fiam vagy ma ſʒültelec fiamat.

 

    Kerjed en tôlem az ſok pogányokat,

 

Kiket ôrôkſégül neked adoc,

 

Föld kerekſégin ſok tartományokat,

 

Mindenüt en teneked ajánloc.

 

 

 

5.

 

Ronczmeg ôkôt te nagy hatalmoddal,

 

Mint az földbôl égetet czerep edént,

 

Es az te királyi vas paltzáddal

 

Verd ôſʒve, es tôrd apro pozdorjánként.

 

    Az ert fejedelmec, birac, királyoc,

 

Ezekbôl tanoſágot vegyetek,

 

Es magatokat jol meggondollyátoc

 

Kic ez földön regnáltoc, itéltek.

 

 

 

6.

 

Sʒolgállyatoc ez hatalmas Urnac,

 

Igaz félelemmel, jámbor élettel

 

Oervendezzetek ô nagy voltánac,

 

De ezekis legyenec retteggéſſel.

 

    Czokollyátoc ez nektec küldôt fiat,

 

Hogy, erôſſen meg ne haragudgyek,

 

El ne mulaſſatok paranczolattyat,

 

                                                                   Mért

 

 

 

[5]

Fotó

 

 

Mért ſʒôrnyüképpen elkell veſʒnetek.

 

 

 

7.

 

Mert gyakorta hogy ingyen ſem vélned,

 

Mint az ſebes tüz fôlgerjed haragja.

 

Te azert tellyes ſʒivel elhidgyed;

 

Bodog az ki magat ez Urra bizza.

 

 

 

 

III. SOLTAR. C. M.

 

 

 

Domine quam mult.

 

 

 

Könyörgéſe Dauidnac Abſolon ellen.

 

 

 

 

 

Melly sokan vadnac,

 

Az kic háborgatnac

 

Enge met, en Iſtenem?

 

Nagy ſok ellenſégim,

 

Es ſok gyülôlôim,

 

Tuſakodnac ellenem.

 

 

 

[A 3]

 

  

 

[6]

Fotó

 

 

Sokan azt alittyák,

 

Lelkemrôl azt mongyák:

 

Veſʒet ennek ô dolga,

 

Segéczege ninczen,

 

Mert elhatta Iſten,

 

Igy ſʒolnac bolond modra.

 


2.

 

Mert te en Iſtenem

 

Paiſom vagy nekem,

 

Ki életem megmentôd,

 

Es nagy tiſʒteſſegre

 

Fejem düczôſſegre

 

Idövel fôlemelôd.

 

    Tehozzád Ur Iſten

 

Kialtoc ſʒüntelen,

 

Es te megvidámitaſʒ

 

Meghalgatz kedvedböl,

 

                                                   Sion

 

 

[7]

Fotó

 

 

Sion ſʒent hegyéröl

 

Nagy ſegedelmet nyuytaſʒ.

 

 

 

3.

 

Ha ágyamban nyugſʒom,

 

Czendeſſʒen aluſʒom,

 

Ninczen ſemmi félelmem.

 

Midôn fôlſeıkenec, 2

 2   Nyomdahiba „fôlſerkenec” helyett.

Semmin nem keſergec

 

Mert Iſten ôriz engem.

 

  Ha ſʒaz ezer nepec

 

Mind kôrnyül vennenec,

 

Job es bal kezem felôl,

 

Ha ram ütnénenkis,

 

Nem rettegnéc mégis

 

Semmi veſʒedelemtôl.

 

 

 

4.

 

Kelly föl Uram tarczmeg,

 

Ellenſégim vondmeg,

 

Megtôrvèn ô fogokat.

 

Mind ôſʒve paskolod

 

Es artzul czapdoſod

 

Az Iſten utálokat.

 

   Czak te vagy az Iſten,

 

Ki minden ſʒükségben

 

Megtudtz ſʒabaditani.

 

Ki az te ſereged,

 

Megtartod, ſʒereted,

 

Es megſʒoktad áldani.

 

 

 

 

IIII. Soltar. C. M.

 

 

Cùm invocarem.

 

Davidnac könyörgeſe az Saul ellen.

 

 

 

[A4]

 

 

 

[8]

 Fotó

EN igaſságomnak Iſtene

 

Halgaſdmeg en kialtáſom,

 

Sʒány meg, es tekencz inſegemre,

 

Te vigy engemet tágas helyre

 

Midôn it ſʒorongattatom:

 

Ti nagy vrak miglen gyaláztoc

 

Engemet tiſʒteſſegemben?

 

Ez illy hivſágban mîg marattoc?

 

Hazudozáſra mit vágyodtoc?

 

                                                                   Mîg

 

                                                    

 

[9]

Fotó

 

 

Mîg gyôrnyôkôttôc 3  ezekben?

 3   Nyomdahiba „gyônyôrkôttôc” helyett.


2.

 

De vegyétek jol eſʒetekben

 

Hogy aʒ Ur Iſten engemet

 

Bévôt kedvében kegyelmében,

 

Oe adta királyi tiſʒtemet,

 

Es meghallya kereſemet.

 

   Rettegjetek hát es láſſatoc,

 

Hogy ellene ne vécʒetec,

 

Magatokat meg gondolyatok

 

Az Agyasháʒban ha nyugoſʒtok,

 

Hogy leheſſen cʒendeſſégtec.

 

3.

 

Igaſſágnak áldozattyával

 

Aldozzatok aʒ Iſtennec,

 

Io élettel es igaſſággal,

 

Es aʒ Iſtenben batorſaggal

 

Bizzatok es ôrvendgyetec.

 

    De ſokan mongyák aʒt minekünk:

 

Ki vezérl minket aʒ jora?

 

Azert teged Ur Iſten kérünk,

 

Mutaſd kegyes ortzádat nékünk,

 

Jôjön el aʒ áldot ora!

 

4.

 

Mellyel inkáb vigaſʒtalſʒ engem,

 

Es ôrvendeztetſʒ ſʒivemben;

 

Hogynem kiknec ſok muſtyok terem,

 

Buzájokkal rakva ſok verem,

 

Kikkel élnec bevſégeſſen.

 

    Azert élec jo békeſégben,

 

 

 

[A5]

 

 

 

[10]

Fotó

Fekſʒem s aluſʒom kedvemre,

 

Urálkodván lakom foldemben

 

Bátorſagos ôrvendezéſben,

 

Mert az Ur vigyáz éltemre.

 

 

 

 

V. SOLTAR. C. M.

 

 

 

Verba mea aurib.

 

 

 

Megſʒabaditaſert valo könyörgeſe Davidnac, az

 

ö kergetöi ellen.

 

 

 

 

 

UR Iſten az en imatságom

 

Kérlec vegyed füleidben,

 

Es halgas meg kéreſemben,

 

En Iſtenem es en királyom,

 

Ercz meg mondáſom.

 

 

 

2.

 

Tekénczed meg eſedezéſem,

 

Es hald meg kialtáſomat

 

Midôn hivlac királyomat

 

Meg halgatod en kônyôrgéſem,

 

                                                                     Bizon-

 

 

 

[11]

Fotó

 

 

Bizonnyal hiſzem.

 

 

 

3.

 

Jo reggel meghalgatz engemet

 

Uram, mêg virratta elôt,

 

Idejin az nap hogy fôl jôt,

 

Elôdben ſʒámlálom ügyemet,

 

Várvan kegyelmet.

 

 

 

4.

 

Mert te egyedül vagy olly Iſten,

 

Kinek az gonoſság nemkel,

 

Es az ki gonoſz bünben él,

 

Nem mehet hozzád ſemmiképpen

 

Mîg él vétekben.

 

 

 

5.

 

Az kábac es az eſztelenec

 

Nem álhatnac ſzined elôt.

 

Gyülôlſz minden gonoſztevôt,

 

Es tôled távul üzettetnec

 

Az illyeténec.

 


***

 

 

 

6.

 

Az kic czak hazugságot ſzolnac,

 

Szôrnyen elveſzted azokat,

 

Es megátkoſz gyilkoſokat,

 

Kik embert hamiſſan megczalnac,

 

Mind megrontatnac.

 


7.

 

En pedig nagy jo remenséggel

 

Bémegyek ſzent templomodban,

 

Es imádlac ſzent házadban,

 

Nagy jo voltodert félelemmel

 

Szolgállac ſzivel.

 

 

 

8.

 

Vezérly Uram igaſságodban,

 

Ellenségimnek láttokra,

 

Kik igyekeznec káromra,

 

 

 

[A6]

 

 

 

[12]

 Fotó

 

 

Oktas, hogy aʒ te utaidban

 

Járhaſſak jobban.

 

 

 

9.

 

Mert ſʒájokban nincʒen igaʒ ſʒo,

 

Sʒivek tellyes nyavajával,

 

Oe nyelvek ſʒol álnokſággal,

 

Torkoc oly mint à nyilt koporſo,

 

Hol nincʒ ſemmi jo.

 

 

 

10.

 

Bünteſdmeg Uram Iſten ôkôt,

 

Ted ſemmive tanácʒokat,

 

Roncʒel ô talalmányokat,

 

Verd meg veled ellenkeʒôkôt,

 

Aʒ pártütôkôt.

 

 

 

11.

 

Es hogy aʒok mind ôrôllyenec,

 

Aʒ kic biʒnac cʒak te benned,

 

Es ſʒivbôl ſʒeretik neved,

 

Enged hogy vigan fölſégednec

 

Enekellyenec.

 

 

 

12.

 

Mert aʒ igaʒat te megáldod,

 

Te nagy irgalmaſſagoddal,

 

Kôrnyül veſʒed mint paiſal,

 

Minden gonoſʒ ellen megtartod

 

Es otalmaʒod.

 

 

 

 

VI. SOLTAR. C. M.

 

 

 

Domine ne in.

 

 

 

Davidnac meggyogyoláſert es egeſſégert valo kö-

 

nyörgéſe.

 

                                  

 

 Uram

 

 

 

[13]

Fotó

 

 

URam nagy haragodban,

 

Ki miat vagyok buban,

 

Engemet nefegymeg,

 

Es haragodnac tüʒe,

 

Sʒünnyekmeg ſebeſſege,

 

Kiben ne büntes meg.

 

 

 

2.

 

Nekem Uram legy irgalmas,

 

Mert vagyok nagy faydalmas,

 

Ne hagy Uram kérlec,

 

Gyogyicʒmeg ſérelmimet,

 

Elrettent tetemimet

 

Uyits meg, hogy éllyec.

 


3.

 

Lelkem igen haborodic,

 

Inſégiben bánkodic,

 

Keſergec ſʒivemben,

 

 

 

[A7]

 

 

 

[14]

Fotó 

 

 

Uram meddig hatz engem

 

Ekképpen veſʒekednem

 

Ez nagy gyôtrelemben?

 

 

 

4.

 

Térj Uram kegjeſſen hozzam,

 

Mert jay elfogjatkozam,

 

Te nagj irgalmadbol

 

Szánj meg njavaljáimban,

 

Es ne hagj kinaimban,

 

Mencz meg az haláltol.

 


5.

 

Mert ha mindnjájan meghalunc,

 

Ez világbolkimulunc,

 

Nincz emlekezeted

 

Senkinél az halálban.

 

Fekven az koporſoban

 

Ki diczérne teged?

 


6.

 

Elfárattam bánatimban,

 

Egeſz éjel ſirtomban,

 

Kônjhullatáſimmal

 

Nedveſitem ágjamat,

 

Aſztatom njoſzoljámat

 

Sürô ſiralmimmal.

 


7.

 

En ſok boſzſzuságim miat

 

Az en ortzám elhirvat,

 

Szemem homáljoſult,

 

Ezt ſzerzic ellenſégim,

 

Vigadnac gjülôlôim,

 

Kin ſzivem elbuſult.

 


8.

 

Azert tôlem elmennjetec,

 

Kic gonoſſagban eltec,

 

 Tavoz-

 

 

 

[15]

Fotó 

 

 

Tavozzatoc innen!

 

Mert az Ur kiáltáſom

 

Meghalgatâ ſiráſom,

 

Es bévôn kedvıben.

 


9.

 

Kônjôrgéſem meghalgatja

 

Az Ur, es elfogadgja

 

En imátsagomat.

 

Es az mit tôle kerek,

 

Minden jokat megnjerek,

 

Ugj kivánnja jomat.

 


10.

 

Azert minden ellenſegim,

 

Es en haborgatoim,

 

Pironkodgatok el!

 

Már mind hátra térjetec,

 

Es megſzegjenülljetec

 

Nagj hirtelenſeggel.

 

 

 

 

VII. SOLTAR. C. M.

 

 

 

Domine Deus mi in te ſper

 

 

 

Davidnac könyörgéſe, ellenſégi ellen valo megſza-

 

baditáſert.

 

 

 


OH en Uram es en Iſtenem,

 

Te benned vagjon remenſégem,

 

 

 

[16]

Fotó

 

 

Segedelmemre légy jelen,

 

Tarcʒ meg ellenſégim ellen,

 

Hogy engemet el né ragadgyon,

 

Mint éh oroſʒlán meg ne rágjon,

 

midôn nincʒen ſegetségem,

 

Aʒ ki megmentene engem.

 

 

 

2.

 

Hogy ha en ezt tôttem Ur Iſten,

 

Avagy hamiſſág van keʒemben,

 

Hogy ha gonoſʒt tôttem ennek,

 

Ki ôrôlt békeſégemnek:

 

    Hogy ha valaki abban megért,

 

Hogy gonoſʒt fiʒettem aʒ joért,

 

Sôt ha jol nem tôttem aʒʒal,

 

Ki nekem volt boſʒſʒuſaggal:

 

 

 

3.

 

Am bár kergeſſen ellenſegem,

 

                                   Es

 

 

 

[17]

Fotó

 

 

Es bátor megragadgyon engem,

 

Eletemet fôldhôʒ verje,

 

Dücʒôſégem porrà tégye.

 

    Kellyfôl azert nagy haragodban,

 

Ellenſegim ellen támadvan,

 

Admeg az elôbi tiſʒtem,

 

Kit rendeltél Uram nekem.

 

 

 

4.

 

Nagy ſereggel oſʒtàn az nepek

 

Hoʒʒad gyülnek es kôrnyül veſʒnek,

 

Aʒert Vr Iſten támadgy föl,

 

Magas helyre koſʒtôc allyfôl.

 

    Es ottan itéllyed az népet,

 

Ki jol rendelhetʒ mindeneket,

 

Es engem hivſégem ſʒerint

 

Itélly igaſságod ſʒerint.

 

 

 

5.

 

Verd meg az iſtenteleneket,

 

Es védelmeʒd meg hiveidet,

 

Mert mindeneknec titkait

 

Latod Vram ſʒivit lelkit.

 

    Te vagy paiſom igaz Iſten,

 

Es nem hatzel veſʒedelmemben,

 

Ki az hiveket megtartod,

 

Gonoſʒ ellen takargatod.

 

 

 

6.

 

Igazán itéli az Iſten

 

Az artatlan embert ügyeben,

 

De keményen fenyegeti

 

Kinec hamiſſágat érti.

 

    Hogy ha penig ô meg nem térend, 

 

Sok büninek véget nem vetend,

 

 

 

[18]

Fotó

 

 

Elô keſʒeti ſegyverit 4

 4  Nyomdahiba „fegyverit” helyett.

Idegben veti nyilait.

 

 

 

7.

 

Végre mint egy hadi erôben

 

Halálos fegyvert fog keziben,

 

Nyilaitis rántya elô,

 

Kiket ellenségemre lô,

 

    Kinec ſʒándéka veſʒedelmes,

 

Sʒive nagy gonoſſaggal terhes,

 

Kibôl idétlen fiat ſʒül,

 

Mert ſʒándéka megſʒégyenül.

 


8.

 

Sʒorgalmatoſson árkot vájot,

 

Más ember alà vermet áſot,

 

Kikben midôn törrékedic, 5

 5  Nyomdahiba „törekedic” helyett, javítva a Corrigendában.

Oennônmaga belèeſic.

 

   Az gonoſʒ az kir 6  nekem kivan,

 6   Nyomdahiba „kit” helyett.

Oe tulaydon fejére rohan,

 

Mindennemü czalárdsága,

 

Nyakara ſʒáll alnokſaga.

 

 

 

9.

 

Azert Iſtennec adoc hálat,

 

Hirdetem ô ſʒent igaſságat,

 

Es fôlséges ſʒent nevinec

 

Diczéreteket éneklec.

 

 

 

 

VIII. SOLTAR. C. M.

 

 

 

Domine Dominus.

 

 

 

Czudálkozvan diczéri Sz. David az Iſten-

 

nec az teremtésben valo nagy hatalmat, ez az te-

 

remtet emberhez valo jo kedvit.

 

                                      O föl-

 

 

 

[19]

Fotó

 

 

O fölséges Ur mi kegyes Iſtenünc,

 

Melly czudálatos az te neved nekünc,

 

Nagy düczôséged ez egéz fôldre

 

Kiterjed, es fôlhat az egekre!

 

 

 

2.

 

Diczernec teged még az czeczſʒopokis,

 

Sʒájokban viſelic nevedet ôkis,

 

Kic által ellenségôt megeyteſʒ,

 

Es boſʒſʒuállot megſʒégyeniteſʒ.

 


3.

 

Nagy voltàt ha megnézem dolgaidnac,

 

Mellyeket az te uyaid formáltac,

 

Az eget, Holdat, az fényes Napot,

 

Es ſʒép rendel az ſok czillagokot:

 


4.

 

Czudálvan mondom: Miczoda az ember,

 

Ki tetôled ennyi düczôséget nyer!

 

De miczoda az embernec fia,

 

Kirôl fôlségednec van illy gongya?

 


5.

 

Az Angyaloknál noha egykeveſsé

 

Küſſebbè tôd: de nagy düczôségeſsé

 

Teremtéd ôtet, es magaztalád,

 

Nagy düczöſségre fôlkoronázad.

 

 

[20]

Fotó 

 

 

6.

 

Kezed munkáian ôtet Urra téved,

 

Hogy azokkal birna, neki engedéd,

 

Valamit ez világra teremtél,

 

Mindeneket lába alà vetél.

 


7.

 

Iuhot, ôkrôt, es egyéb állatokat,

 

Az hegyen es vôlgyôn elô vadakat,

 

Kic az erdôkôn ſʒéllyel legelnec

 

Avagy az ſik mezôkôn tengenec.

 


8.

 

Es az rôpôſô égi madarakat,

 

Kic hangiczálnac ſʒep melodıákat:

 

Es ſok halait az nagy tengernec

 

Birtokában adád az embernec.

 

 

 

9.

 

O fôlſéges Iſten kegyelmes Urunc,

 

Melly czudálatos az te neved nálunc!

 

Fôlſégednec melly nagy duczôſége,

 

Mellyel tellyes ez fôld kerekſége!

 

 

 

 

IX. SOLTAR. CL. M.

 

 

 

Confitebor tibi Domine in toto.

 

 

 

Az Izrael népénec halaadáſſa es könyörgéſe.

 

 

 

 

 

DIczirlec teged Ur Iſten,

 

Es áldlac tellyes ſʒivemben,

 

Es az te czuda tételidet

 

                              Hir-

 

 

 

[21]

Fotó 

 

 

Hirdetem jo tétemenyidet.

 

 

 

2.

Te benned Uram vigadoc,

 

Nagy ôrômômben tomboloc,

 

Es az te fôlſéges nevednec

 

Sʒép diczireteket éneklec.

 

 

 

3.

Mert az en ellenſégimet

 

Megtéritéd, veréd ôket.

 

Kic rettegvén hátra eſénec,

 

Sʒined elôl mind elveſʒénec.

 

 

 

4.

En igyemet megtekintéd,

 

Es kegyelmeſſen fôlvôvéd,

 

Ülvén tôrvéntévô ſʒekedben,

 

Megmentél igaz itiletben.

 

 

 

5.

Az pogányokat megfeddéd,

 

Az gonoſʒokat elveſʒted,

 

Semmivè tôd az ô nevôket,

 

Tellyeſſéggel eltôrléd ôket.

 

 

 

6.

Te ellenſeg azt alitád,

 

Hogy te kônnyen elronthatnád

 

Ez vároſokat! Elrontáde

 

Mêg hireketis eltörléde?

 

 

 

7.

Nem lehete, mert az Iſten

 

Megmarad düczôſegében,

 

Oe tôrvény ſʒékit kéſʒitete

 

Az itiletre le téteti.

 

 

 

8.

Dolgában tart igaſſágot,

 

Elôhivja ez világot,

 

 

 

[22]

Fotó

 

 

Es igaſságal mindeneket

 

Megitél minden nemzeteket.

 

 

 

9.

Oe az ſʒegénnek otalma

 

Oerzöje, minden jutalma,

 

Az ki ſʒükſegénec idejen

 

Hozzád ôhayt kônyörgésében.

 

 

 

10.

Azert biznac czak te benned,

 

Az kic eſmeric ſʒent neved,

 

Kic tôled várnac ſegedséget,

 

Ur Iſten nem hagyod el ôket.

 

 

 

11.

Enekellyetec az Urnac

 

Az Sion hegjen lakonac,

 

Sokságat czelekedetinec

 

Hirdeſsétek minden népeknec.

 

 

 

12.

Az ki njilván megkereſi

 

Az igaz vért nem felejti.

 

Es az ſʒegénjeket nem hadgja,

 

Kiknec kiáltáſokat hallja.

 

 

 

13.

Uram legj kegjelmes nekem,

 

Es tekéncz meg nagy inségem,

 

Az ellenség életem gyôtri,

 

Az halál kapuibol végyki.

 

 

 

14.

Hogy diczérheſſelec vigan.

 

Az Sionnak kapuiban,

 

Es ôrvendezheſſek ſʒivemben,

 

Hogy engem megtartál kegyeſſen.

 

 

 

15.

Az pogánoc penig ſʒôrnyen

 

Eſtec az ônnön vermekben.

 

Az melly hálot ôk máſnac hántac,

 

                   Oennön

 

 

[23]

Fotó 

 

 

Oennôn lábok abban akattac.

 

 

 

16.

Innen az Ur eſmertetik,

 

Szent itileti megtetzik,

 

Hogy az gonoſz ô ſzándékában,

 

Oennôn magat eytı háloban.

 

 

 

17.

Az gonoſʒ népec hirtelen

 

Bédôlnec az nagy méljségben,

 

Az pogánokis mind elveſʒnec,

 

Kic Iſtenröl elfeletkeznec.

 

 

 

18.

Az ſʒegént elnem feleyti,

 

De mindenkor megtekénti,

 

Az nyomorultnak kônyôrgéſit

 

Meghallya, s' meg adgja keréſet.

 

 

 

19.

Kellj föl Uram, es légj jelen,

 

Hogy ember eröt ne vegyen,

 

Az pogánokat hivd elôdben,

 

Iréldmeg 7  erôs tôrvényedben.

 7  Nyomdahiba „Itéldmeg” helyett.

 

 

20.

Sʒivekben Uram rettenczmeg,

 

Hogy magokat gondollyák meg,

 

Es eſmerjek az pogánnepek,

 

Hogy ôkis halando emberek.

 

 

 

 

X. SOLTAR. C. M.

 

 

 

Domine, ut quid dereliquiſti?

 

 

 

Az IZraëlnec megſʒabaditaſert valo könyörgeſe.

 

 

 

 

 

MIre tavozol tôlünc Ur Iſten

 

[...] 8

 8  A hiányzó sort – „E[z] ſoc ideig valo inségben”   az Elöljáró beszéd végén található

megjegyzés alapján pótolta egy kéz.

 

 

[24]

Fotó 

 

 

Illy meſʒſʒe? es magad mit reytedel?

 

Miert hogy minket ıgy feleyteſʒel?

 

Im az Iſtentelen kevélyſégel

 

Kergeti az ſʒegént es nyomorgattya,

 

Az ônnôn nyakában eſſék háloja!

 

 

 

2.

 

Mert ez Iſtentelen düczekedik,

 

Es gyônyôrkôdic kivanſágában

 

Dicziri az fôſvént, hizelkedic:

 

Iſtent karómlya fôlfualkodvan,

 

Az kit megutáll nagy hyvſágában,

 

Sôt kevélyſégiben igy gondolkodic,

 

Hogy ninczen Iſten, azzal czufolodic.

 

 

 

3.

 

Oe bolondſágaban vgy elmegyen,

 

Erôs itéletedet nem féli

 

Es kevélyſégeben ſʒol nagy fennyen,

 

Ellenſégitis ſemminec véli.

 

Kônnyen elfuhattya atzt 9  itéli,

 9  Nyomdahiba „azt” helyett; a Corrigenda alapján javította egy kéz.

Végre mond: bátran lakom es czendeſʒſʒen,

 

Soha nem eſem ſʒerentsétlenſégben.

 

 

 

4.

 

Atokkal ſʒitokkal rakva ſʒája,

 

                                  Sʒol

 

 

 

[25]

Fotó 

 

 

Sʒol az ô nyelve czak álnokságot,

 

Ez nyelvit ſʒoktatta czalárdságra,

 

Kivel ſʒerez ſok but es bánatot,

 

Tolvay modra megáll barlangokot,

 

Leshelybôl az ſʒegénre olálkodic,

 

Hogy azt megkaphaſſa azon forgodic.

 

 

 

5.

 

Barlangban magat megvonnya titkon,

 

Hogy az ártatlant megragadhaſſa

 

Mint az oroſʒlàn vigyaz az likon,

 

Hogy az ſʒegént háloban hozhaſſa,

 

Es ô torkában azt be falhaſſa,

 

Abban forog ôneki minden gongya,

 

Hogy az ſʒegént megeycze, es megfogja.

 

 

 

6.

 

Meg aztis mongya az ö ſʒiveben,

 

Hogy Iſten ezzel ſemmit nem gondol

 

Ortzáját elreyti ezek ellen,

 

Sʒemit behunnya máſuva fordol.

 

Kérlec Uram ez dolgon megindoly,

 

Nyuyczki kezed, az ſzegént ne feleycz el.

 

Es az nyomorultnac legy ſegedséggel.

 


7.

 

Miert mivelnè az gonoſʒ ember,

 

Hogy káromlya czufollya az Iſtent?

 

Szivében mond: Számot Iſten nem kér,

 

De te Uram érteſz es látz mindent,

 

Azert az ſzegény czak read teként,

 

Az nyomorult árva te benned bizik,

 

Es tôled kegyeſſen megſegitetik.

 

 

 

8.

 

Tôrd meg az Iſtentelennek karját,

 

Hivd elôdben es idézd tôrvénben,

 


[B]

 

 

 

[26]

Fotó 


Viſgáldes itéld meg gonoſságat,

 

Ekképpen nem mèr jôni elôdben,

 

Es igj ôrôkke regnál az Iſten,

 

Ez vilagot igaſsággal vezérli,

 

Az poganokat fôldrôl mind eltôrli.

 

 

 

9.

 

Uram tekincz meg az nyomorultat,

 

Az ſʒelideket kegyeſſen tarcz meg,

 

Ved füleidben kiáltáſokat,

 

Eröſicz ſʒiveket, vigaztald meg,

 

Az ſʒegény arvakat vedelmezd meg,

 

Zabolázd meg az erôſʒak tevôket

 

Gonoſʒoktul ez fôldôn ódd népedet.

 

 

 

 

XI. SOLTAR C. M.

 


In Domino conſido, quom.

 

 

 

Davidnac panaſʒſʒa az Saul ellen.

 

 

 

 

 

AZ Iſtenben bizom jo remenséggel,

 

Miert ſʒoltok hát igyen lelkemnek?

 

Hogy en az ti hegyetekrôl fuſſak el,

 

Es mint egy madar meſʒſʒerôpôlyec?

 

                                      Mert

 

 

 

[27]

Fotó

 

 

Mert az kegyetlenec iveket ſzerzic,

 

Hogy az tiſʒta ſʒivôkôt meglôyék,

 

Már az nyilakot az idegben vetic.

 

 

 

2.

 

De véghez nem vihetic ôk ez dolgot,

 

Megromlanac igyekezetekben,

 

Mert az hü ember vallyon s' kinec árot?

 

Az Iſtennek temploma mennyekben

 

Otfôn vagyon ſʒent ſʒéki, melybôl ſʒéllel

 

Szémei mindent néznec éleſſen,

 

Földi nepetis megnézel es ſʒemlél.

 

 

 

3.

 

Az Iſten meg proballya az igazat,

 

Es gyülôli az eröſʒak tevöt,

 

Az káromlokra záporeſsôt boczat,

 

Rájok dôyt tüzet, kénkôves eſsôt,

 

Az Iſtentelenekre háborut eyt,

 

Es nagy ſʒélvéſʒſʒel itattya ôkôt,

 

Fejekre ſʒôrnyü forgo ſʒelet bureyt.

 


4.

 

Mert ô igaz, es igaſságot ſʒeret,

 

Es kedves ortzat mutat azoknac,

 

Kic ıgaſságban rendelic elteket.

 

 

 

[B 2]

 

 

 

 [28]

 

 

 

 

XII. SOLTAR C. M.

Fotó 

 

 

Salvum me fac Domine.

 

 

 

Davidnac Saul ellen vallo panaſʒſʒolkodáſa.

 

 

 

 

 

Sʒabadiczmeg es tarcz meg Uram Iſten,

 

Mert ſʒentid elfogytac, nincz jotevô,

 

Es ez földôn már ſok az tôkelletlen,

 

Nincz emberek kôzt igaz beſʒédô.

 

 

 

2.

 

Ezek egymáſnac ſʒolnac czak hivſágot,

 

Dolgokat feſtic ſʒep beſʒédekkel.

 

Hizelkedven mutatnac nyájaſſágot,

 

De nyelvek nem eggyezô ſʒivekkel.

 

 

 

3.

 

Czalárd aykokat elveſʒti az Iſten,

 

Eltôlri hizelkedô nyelveket,

 

Kic kevélyſégekben ſʒolnac nagy fônnyen,

 

Es czak czufollyak az eggyügyöket.

 

 

 

4.

 

Es azt mongyak: Ier tegyük azt nyelvünkel,

 

Hogy minket minden nagyra bôczüllyôn,

 

Mienk ſʒaiunk, aykunk, birunc ezekkel,

 

Kit Urallunk? velünc ki pôrôllyôn?

 

                                     5. Azert

 

 

 

[29]

Fotó

 

 

5.

 

Azert mond Iſten: Imè az ſʒegények

 

Elhagyatnac, ôletnec, puſʒtulnac,

 

Azert ôkôt megſʒánom, es fôlkelek,

 

Es kimentem kezekböl azoknac.

 

 

 

6.

 

Az Iſtennek mondáſi olly igazak,

 

Mint az drága ezüſt, kit az tüzben

 

Az ötvôsôk kohokban tiſʒtıtottak,

 

Es hétſʒer meg ereſʒtettek ſʒépen.

 

 

 

7.

 

Tarcʒ meg azert nepedet kegyelmeſſen

 

Kérünc jovoltodbol reank tekéncz.

 

Oeriz meg örôkke ez nemzet ellen,

 

Hozzanc mindenkor jokedvet jelencz.

 

 

 

8.

 

Mert az gonoſʒok nagy fônnyen forgodnac,

 

Udvaroltatnac nagy kevelségben,

 

Midôn az roſʒſʒak fôlmagaztaltatnac,

 

Es az jo ember nincz bôczületben.

 

 

 

 

XIII. SOLTAR C. M.

 

 

 

Vſquequò Domine obliviſceris?

 

 

 

Davidnac megſʒabadulaſert valo könyörgeſe.

 

 

 

 

 

MIglen feleyteſʒel Uram,

 

Mig nem emlekezel rolam?

 

 

 

[B 3]

 

 

 

[30]

Fotó

 

 

Az te ortzadat en elôlem,

 

Oerôkke elreytedè tölem?

 

Mire nem kônyôrülſʒ raytam?

 

 

 

2.

 

Mîg tanáczkozzam ſʒivemben,

 

Mîg keſeregjek elmimben,

 

Még nappalis czak gondolkodvan?

 

Ellenségem ream mir rohan,

 

Mig Uralkodic fejemen?

 

 

 

3.

 

Tekéncz ream kegyes Uram,

 

Sʒánnyad meg az en nyavalyam,

 

Sʒemeimet világoſicz meg,

 

Hogy életemben vidullyak meg,

 

Halálban el ne aludgyam.

 

 

 

4.

 

Hogy ellenségem ne mondgya:

 

Imè erôt vôttem rayta.

 

Es azon ôk ôrvendezzenec,

 

Ha engemet eleythetnénec,

 

Es nem álhatnec lábamra.

 

 

 

5.

 

Mert en bizom jo kedvedben,

 

Ki megvigaztalſʒ ſʒivemben,

 

Oervendez azert az en lelkem,

 

                              Hogy

 

 

 

[31]

Fotó 

 

 

Hogy az Iſten én ſegedelmem,

 

Kiert diczérem énekben.

 

 

 

 

XIV. SOLTAR. C. M.

 

 

 

Dixit inſipiens.

 

 

 

Panaſʒolkodaſa Davidnac az Saul ellen.

 

 

 

 

 

AZ bolond igy ſʒol az ô ſʒivében:

 

Ninczen Iſten, azert gonoſságbanél.

 

Vtálatos bünr 10  teſʒen, ſemmit nem fél.

  10  Nyomdahiba  „bünt” helyett.

Ez egez fôldôn az ki jot tegjen

 

Senki ninczen.

 

 

 

2.

 

Az Ur az égbôl alá tekinte,

 

Ez fôldön az emberek fiaira,

 

Hogj megláſsa ha kinec eſze volna,

 

Ha az Iſtent valaki kereſnè

 

Es tiſʒtelnè.

 

 

 

[B 4]

 

 

 

[32]

Fotó 


3.

 

De azt jollattya düczôségeben,

 

Hogy az jo utrol eltértek mındenek,

 

Mındnyájan fôrtelmes bünben hevernek,

 

Az ki az Iſtent tiſzetlnè hiven

 

Czak egy ſinczen.

 

 

 

4.

 

De az hamiſſak meg nem gondollyák

 

Hogy népemet, mint az kenyert megeſzik,

 

Még nem térnek ſöt magokat elhiſzik,

 

Az Iſtent ſegedségül nem hiják,

 

Sem urallyák.

 

 

 

5.

 

It azert erôſſen megremülnec,

 

Midôn eſzekben veſzik hogy az Iſten

 

Az ô hiveit megtartya kegyeſſen,

 

Mert ô melleál az jo nemzetnec,

 

Mint hiveknec.
 

 

6.

 

De nektek ſemmi gondotok erre,

 

Hanem ti czak czufollyátok az ſzegént

 

Az ki tiſzta ſzıbôl féli az Iſtent,

 

Es czak ôtet hivja ſegedségre,

 

Es mentségre.
 

 

7.

 

Az Sionrol vallyons ki jôvendel,

 

Ki az ſz: Izraëlt megſzabaditya?

 

Ha Iſten fogságbol népet kihozza,

 

Oervend az Iákob es az Izraël

 

Tellyes ſzivel.
 

 

                             XV. SOL-

 

 

 

[33]

 

 

 

 

XV. SOLTAR. C. M.

Fotó

 

 

Domine quis habıtabit?

 

 

 

Iſteni félelemröl es jo életröl valo tanuſág.

 

 

 

 

 

URam ki leſʒen lakoja,

 

Az te fôlſeged ſatoranac?

 

Jelencʒ meg es ad tuttomra,

 

Kı leſʒen örôk lakoſa

 

Szent hegyednec es haylékodnac?

 

 

 

2.

 

Az ki jár igaʒ életben,

 

Sʒol es ſʒolgáltat igaſſágot,

 

Igazan forog mindenben,

 

Es hüſeges ô ſʒivében,

 

Es ſʒereti aʒ jamborſágot.

 

 

 

3.

 

Ki aʒ ö felebaráttyat

 

Oe nyelvivel nem rágalmaʒʒa,

 

Kárral nem bántya ſʒomſʒédgyát,

 

Nem rutollya attya fiát,

 

 

 

[B 5]

 

 

 

[34]

Fotó 

 

 

Es tiſzteſségit nem gyalázza.

 

 

 

4.

 

Az Iſtentelent utállya,

 

Az Iſten felôket ſzereti,

 

Oeket tiſzteſſegben tartya

 

Esküveſit meggondollya,

 

Ha kárt vallis, azt megnem ſzegi.

 

 

 

5.

 

Az ki pénzivel éll hiven,

 

Kôlczôn ád, de nem kér uſorat,

 

Az ártatlan ember ellen,

 

Ajándékot ö nem veſzen,

 

Az ki igy teſzen, az megálhat.

 

 

 

 

XVI. SOLTAR. T. B.

 

 

 

Conſerva me Domine &c.

 

 

 

Jövendöles az Chriſtusnac ſzenvedesiröl, halala-

 

rol es föltamadáſarol.

 

 

 

 

 

TArcz meg engemet oh en Iſtenem!

 

Mert remenségem vetem czak te benned,

 

Azert az Urnac mongjad ezt lelkem:

 

                                             En

 

 

 

[35]

Fotó 

 

 

En Uram vagy te, ôrvendec teneked,

 

Ez küvôl nem kerkedhetem ſemmivel,

 

Hogy neked haſználhatnéc jo tétemvel.

 

 

 

2.

 

Az ſʒentekkel ez fôldôn jol teſʒek,

 

Es ſegitek jámbor iſtenfélöket

 

De aʒoknac leſʒen nagy ſérelmek,

 

Kic követnec idegen iſteneket,

 

Oe véres áldoʒattyokat nem néʒem,

 

Es nevôket ayakimra ſem veſʒem.

 

 

 

3.

 

Az Ur Iſten aʒ en ôrôkſégem,

 

Melly nekem kiváltképpen réſʒeltetet,

 

Es ö megtartya hiven aʒt nekem,

 

Aʒ en ſorſom aʒ leg job réſʒre eſet,

 

Hogy aʒ örôkſég ſinorral oſʒtatot,

 

Aʒʒal aʒ legſʒebbic réſʒ nekem jutot.

 

 

 

4.

 

Dicʒéretet mondoc en aʒ Urnac,

 

Ki engem tanácʒával jol vezérel,

 

Mêg veſéimis erre tanitnac,

 

Es az agybannis megintenek éyjel.

 

Aʒ Urat ſʒüntelen elôttem tartom,

 

Ki velem léven, nem lehet ártáſom.

 

 

 

5.

 

Oerôme vagyon ſʒivemnec eʒen,

 

 

 

[B 6]

 

 

 

[36]

Fotó 

 

 

Dücʒôſégem örôl, megnyugſ,ık teſtem,

 

Noha aʒ ſirben fekvéſe leſʒen,

 

De aʒt ſʒivemben nilvan elhıſʒem,

 

Nem hagyod aʒ koporſoban ſʒentedet,

 

De rothadás ellen megmented ötet.

 

 

 

6.

 

Aʒ életre nekem utat matat, 11

 11  Nyomdahiba „mutat” helyett.

Melly életben vagyon ôrôk bodogſág,

 

Hol ſʒent ſʒinednec gyônyôrü voltát

 

Lattatod; melly nagy ôrôm es vigáſſag.

 

Job keʒednec éreje, dücʒôſége,

 

Oerökke megmarad, ſoha nincʒ vége.

 

 

 

 

XVII. SOLTAR. T. B.         63. 70.

 

 

 

Exaudi Domine

 

 

 

Könyörgéſe Davidnac aʒ megſʒabaduláſert.

 

 

 

 

 

HAlgaſdmeg igaſſágamat,

 

Ur Iſten káltáſom 12  ércſʒmeg,

 12  Nyomdahiba „kiáltáſom” helyett.

Figyelmeʒ hoʒʒàm es tekincʒmeg

 

Sʒivbeli imátságomat,

 

                                   Itiletet

 

 

 

 

 

[37]

Fotó 

 

 

Itiletet te töled vároc,

 

Nézd meg ügyem, láttas tôrvent,

 

Itély meg igaſſág ſʒerént,

 

Mert en álnokſággal nem jároc.

 

 

 

2.

 

Sʒivem éyel megprobáltad,

 

Es megviſgáltad tellyeſſéggel,

 

Láttad hogy eggyez en nyelvemmel,

 

Czalárdſágnelkül találtad.

 

    Az mit ember ſʒol, avagy mivel;

 

En ayakıd beſʒedire

 

Gondot tartoc ſʒent igidre,

 

Nem járok az gonoſʒtévôvel.

 

 

 

3.

 

Vezérlyed en járáſomat,

 

Es tarczmeg az te ôſvenyeden,

 

Másuſa ſenki ne tériczen,

 

Erôſiczed lábaimat.

 

    Teged hivlac en ſegedſégre,

 

Uram lásmeg ſʒükſegemben,

 

Kéréſem ved füleidben,

 

Es légy figyelmes beſʒedemre.

 

 

 

[B 7]

 

 

 

[38]

Fotó 

 

 

4.

 

Te vagy biʒonyos otalmoc,

 

Aʒ kic te benned reménlenec,

 

Mutaſd jovoltodat eʒeknec,

 

Hogy láſſac aʒ rád támadoc.

 

    Mint aʒ te ſʒemeidnec fenyét,

 

Ugy meg ôriʒʒ Uram engem,

 

Sʒárnyad árnyékaban fejem

 

Takargaſd, ôriʒven ôſvenyét.

 

 

 

5.

 

Otalmaʒ ellenſégimtôl,

 

Az kik veſʒedelmemre járnac,

 

Es mindenünnen környül fognac,

 

Mencʒ meg engemet eʒektôl.

 

    Kôvèr nyakoc cʒak fôl nem pattan,

 

Kevélyen ſʒolnac ellenem,

 

Leſnec, kergetnec hogy engem

 

Megtapodgyanac aʒ fôld hátan.

 

 

 

6.

 

Ollyak mint aʒ vad oroſʒlan,

 

Ki aʒ leſbôl aʒ predara ſʒök,

 

Es mint aʒ éh oroſʒlan kôlyôk,

 

Olálkodıc aʒ barlangban.

 

    Uram jôvel vegyed eleit,

 

Verd fôldhôʒ éles törôddel,

 

Lelkem mencʒ meg fegyvereddel,

 

Roncʒ meg ellenſegim ereit.

 

 

 

7.

 

Mencz meg kezeddel eʒektôl,

 

Az kic élnec cʒak eʒ világnac,

 

Es cʒak ô haſoknac ſʒolgalnac,

 

Ez gongyok tellyes ſʒivekböl.

 

    Mert eleget adtz ô teſtöknec,

 

                                  Kikvel

 

 

 

[39]

Fotó 

 

 

Kikvel tölthetic haſokat,

 

Hizlalhattyák magzattyokat,

 

Mêg Unokajokis eltelnec.

 

 

 

8.

 

En penig az igaſságban

 

Szinèt meglátom fôlſégednec,

 

Es ha álmombol fôlſerkenec,

 

Megelegſzem jo voltodban.

 

 

 

 

XVIII. SOLTAR. C. M.

 

 

 

Diligam te Domine, &c.

 

 

 

Hala adaſa ſzent Davidnac az megſzabadita-

 

ſert.

 

 

 

 

 

OH en Uram, ki erôt adſz ennekem,

 

Szeretlec teged mig leſzen életem,

 

En magas köſzálam oh en Uram,

 

Erôs baſtyam es erôs kôvaram

 

En erös Iſtenem es bizodalmom,

 

Üdvöſſegemnek ſzarva, en paiſom,

 

Midön ez Urat diczerven kerem,

 

Ellenſégimtôl ö megtart engem.

 

 

 

[40]

Fotó

 

 

Halál faidalmi hogy kôrnyül vennének,

 

Belial fiai rettegetnénec,

 

Pokol kôtele vala kôrnyülem,

 

Cʒaknem aʒ halal tôriben eſem.

 

 

 

2.

 

Illy inſégemben aʒ Urhoʒ kiáltec,

 

Nagy ſʒükſegemben Iſtennec kônyôrgec,

 

Sʒoʒatom templomában fôlhata,

 

Kiáltáſom füleiben juta

 

     Legottan aʒ föld szôrnyen megindola,

 

Az hegyek fundamentoma mozdola,

 

Rengedeʒnek reſʒketnec ſʒertelen,

 

Mert haragra indult aʒ Ur Iſten:

 

     Nagy sürö füſt megyen fôl aʒ ô orran,

 

Rettenetes tüz ſʒájábol kirohan,

 

Ki miat az Eg ſzellel villamic,

 

Mert az ö ſebes haragja latzıc.

 

 

 

3.

 

Lehaylatâ az Eget es lejôve,

 

Labai alat homály ſetétſége,

 

Aláſzálla Cherubimon ülvén,

 

Es az ſzélnec ſzárnyain rôpölvén

 

                                      Nagy

 

 

 

[41]

Fotó

 

 

     Nagy ſetét ködben magat béfedezte,

 

Kiben mint ſátorban magat reytette,

 

De az fenyeſſeg ki nála vala,

 

Az ſürô kôdôkôt eloſʒlatà.

 

     Nagy kôeſſôk hulnac, tuzlang, villaméc,

 

Az Ur mönydôrgéſe égen hallatéc,

 

Rettenetes ſʒo adatek tôle,

 

Köeſſôt, villamaſt földre lôve.

 

 

 

***

 

 

 

4.

 

Elſʒélleſʒte azokat nyilaival,

 

Es elrettente ô villamáſival,

 

Megláttzanac az vizek mélyſegi,

 

Fôlnyilánac az földnec feneki

 

     Az te feddéſednec ſulyoſſagatul,

 

Es haragos orrodnac fuváſátul.

 

Onnan fôllül kezeit lenyoyta,

 

Es engem az vizekbôl kivonya.

 

     Megſʒabadita en ellenſégimtôl,

 

Megmente hatalmas gyülôlöimtöl

 

Kik ràm rohannac en ınſégemben,

 

De gyámolom lôn nekem az Iſten.

 

 

 

5.

 

Tér helyre hoza, s’ kimente engemet,

 

Es en hozzam mutatà nagy ſʒerelmet,

 

Megfizete igaſſágom ſʒerint,

 

Kezeimnek tiſʒtaſága ſʒerint

 

     Mert az Vrnak utárol nem tértemel:

 

Az en Iſtenemtöl nem ſʒakattam el,

 

Itéletire ſʒüntelen néztem,

 

Es ſʒent tôrvényit megnem vetettem.

 

     De mindenkor hiven elôtte jártam,

 

 

 

[42]

Fotó

 

 

Gonoſʒtételöl magamat megóttam,

 

Megfizete igaſſagom ſʒerint,

 

Kezeimnec tiſʒtasága ſʒerint.

 

 

 

6.

 

Sʒent vagj, es jotévö az jötévökkel, 13

 13  Nyomdahiba „jotévökkel” helyett.

Es igazat téſʒ igazán élökkel,

 

Tiſʒta vagj azokhoz az kik tiſʒtac,

 

Elfordulſʒ tölöc az kic gonoſʒak

 

     Az nyomorult ſʒegényeket ſegited,

 

Az kevéljſʒemöket megſʒégjenited,

 

Nekem Uram ſʒövedneket gyuytaſʒ,

 

Es az ſetétben világot nyuytaſʒ.

 

     Te általod ellenſegim ſeregin

 

Altalfutoc, elſʒököm kerétéſin,

 

Tökelletes az Iſtennec uta,

 

Tiſʒta es probalt az ö mondaſa.

 

 

 

7.

 

Az benne bizoknac erös paiſa,

 

Ez Iſtennec de ki lehetne máſſa?

 

De holot volna illj erôs köſʒál,

 

Mint az az Iſten az ki mniket 14  taplal?

 14  Nyomdahiba „minket” helyett.

     Az Iſten ereiben fölötöztet,

 

Es utaimban jol vezerl engemet,

 

Lábam gyorſitja, mint az ſʒarvaſnac,

 

Hogj magás hegyimre fölhághaſſac.

 

     Oe tanitja kezemet hadakozni,

 

Es az atzél kézivet elrontani,

 

Üdvöſſegednec paiſat nekem

 

Adod, es jobkezed megtart engem.

 

 

 

8.

 

Az te ſʒelid es engedelmes vóltod

 

Oeregbit engem, eröſit jovoltad.

 

                                      Es

 

 

 

[43]

Fotó

 

 

Es az hol járok helt adſʒ lábamnac,

 

Hogy bokáim ne botránkozzanac

 

     Ellenségimet azert megkergetem,

 

Es meg nem ſʒünôm míg nem mind elverem,

 

Minden erômmel addig paskolom,

 

Mig nem ôket lábam alá haytom.

 

     Az hartzra nekem erôs fegyvert adtál,

 

Az földhôz vered ki en ellenem ál,

 

Megfutamtatod ellenségimet,

 

Széllyel kergeted gyülôlôimet.

 

 

 

9.

 

Kiáltanac, de ſenki meg nem tartya,

 

Az Iſtenhezis, de meg nem halgattya,

 

En ôket mind ſʒéli porrà rontom,

 

Az utzákon az sárba morſolom.

 

     Az nepeknec ô patvarkodáſoktul,

 

Megſʒabaditaſʒ tuſakodáſoktul,

 

Az pogánokon fôvè téſʒ engem:

 

Nem eſmert népis ſʒolgál ennekem.

 

     Sok idegenec kic hiremet hallyák,

 

Hizelkedven magokat alám adgyák.

 

Erôs helyeken idegen nepec

 

Az en hatalmaſsàgomtul félnec.

 

 

 

10.

 

Eel az Iſten; kinec legyen diczéret,

 

Aldom en üdvôzitô Iſtenemet,

 

Ki ennekem ez hatalmat adta,

 

Ellenségimet megholdoltatta.

 

     Megôriz engemet ellenſegimtôl,

 

Kiken engem emelt fejedelemôl,

 

Az erôſʒaktévôtôl otalmaz,

 

 

 

[44]

Fotó 

 

 

Ki mindenkor halálomra vigyaz.

 

     Azert dicziretet mondoc teneked,

 

Az poganok kôzt magaʒtallak teged,

 

Szent nevednec éneklec ſʒüntelen,

 

Hogy te királyodat fôlſégeſſen

 

 

 

11.

 

Meg ſegited, vele tôl kegyeſſéget,

 

Es nekı jelentél illy üdvôſſéget,

 

Ez megkenet Davidnac föképpen

 

Es maradékinac mind ôrôkken.

 

 

 

 

XIX. SOLTAR. C. M.

 

 

 

Cæli enarrant gloriam.

 

 

 

David dicziri az Iſtent ö teremtéſéröl es törvé-

 

nyiröl, oßtàn könyörög hogy ötet büntöl megö-

 

rizze.

 

 

 

 

 

AZ Egek beſʒéllic

 

Es nyilván hirdetic

 

Az Urnac ereit

 

Az Eg menyezeti

 

Sʒepen kijelenti

 

Kezinek munkáit.

 

                  Az napoc

 

 

 

[45]

Fotó 

 

 

Az napoc egymáſnac

 

Tudomant mutatnac,

 

Az ö bülczeſégérôl.

 

Egy éy az más éynec

 

Beſʒél, az Iſtennec

 

Oe negy 15  düczôſégéröl.

 15  Nyomdahiba „nagy” helyett; a Corrigenda alapján javította egy kéz.

 

 

2.

 

Nincz ſzo ſem tartomány,

 

Holot ez tudomány

 

Nem predikáltatnec

 

Minden felè megyen

 

Ez fôld kerekſégen

 

Beſʒéde ezeknec.

 

     Iráſok kimegyen

 

Mind ez világ végén,

 

Holot az fenyes napnac

 

Haylékot az Iſten.

 

 

 

[46]

Fotó 

 

 

Helheztetet ſʒépen,

 

Oe Lako ſʒálláſanac.

 

 

 

3.

 

Kiben mint vôlegen

 

Reggel fôlkél ſʒépen

 

Oe Agyasházabol

 

Es ugyam örvendez

 

Mint az erôs vitez

 

Ha futásra indol.

 

     Az Egnek egy végén

 

Fôl kel, es el megjen

 

Gyorſan az más végire,

 

Sohol ſemmi ninczen

 

Oe hevsége ellen

 

Kimagat elreytheſſe.

 

 

 

4.

 

Az Iſten törvénye

 

Tiſʒta ô beſʒéde,

 

Lelkeket megtérit

 

Hüség bizonsága

 

Kisdedeket azba

 

Bölczeségre tanit.

 

     Oe paranczolati

 

Igazac mondàſi,

 

Kic ſʒivet vigaztalnac.

 

Minden ô törvényi

 

Tiſʒták ſʒent beſʒédi,

 

Sʒemet vilagoſitnac.

 

 

 

5.

 

Az Iſten félelme

 

Tiſʒta, mind örökke

 

Megmarad es megál

 

                           Az

 

 

 

[47]

Fotó

 

 

Az ô itálete 16

 16   Nyomdahiba „itélete” helyett; a Corrigenda alapján javította egy kéz.

Igaz mindenekbe,

 

Tellyes nagy josággal.

 

     Aranynál, ezüſtnél

 

Kedveſb drágakönél,

 

Es ſokkál böczületeſb,

 

Oe ſʒerelmeſsége

 

Es gyônyôrüsége

 

Még az méznelis edeſb.

 

 

 

6.

 

Az ki ſʒolgál neked

 

Uram, tanol tôled

 

Nagy jo tanoságot

 

Es azt ha megtartya,

 

Iol leſʒen ô dolga,

 

Mert veſʒen jutalmot.

 

     Ki tudná büninec

 

Sʒámát eſetinec,

 

Es ki gondolhatná meg?

 

En ſok büneimet

 

Titkos vétkeimet

 

Uram nekem boczásdmeg.

 

 

 

7.

 

Sʒolgádat ôrizd meg.

 

Kevélségtöl tarcz meg.

 

Ne eſſek ez bünben

 

Es en tiſʒta leſʒek,

 

Semmi bünt nem teſʒek,

 

Iárok te kedvedben.

 

     Szájamnac ſʒoláſa,

 

Szivem gondolattya,

 

 

 

[48]

Fotó 

 

 

Kedves legyen téneked.

 

Adgyad oh en Uram

 

Es erôs köſʒálam

 

Hogy ne vétſek ellened.

 

 

 

 

XX. SOLTAR. T. B.

 

 

 

Exaudiat te Dominus.

 

 

 

Az Izraelitak könyörgéſe David királyert.

 

 

 

 

 

AZ Ur tegedet meghalgaſſon

 

Te nagy inſégedben,

 

Az Iacob Iſtene megtartſon

 

Te veſʒedelmedben.

 

Külgyôn teneked ſegedelmet

 

Az Ur ô ſʒent házâbol,

 

                            Te read

 

 

 

[49]

Fotó

 

 

Te read fordicza kegyelmet,

 

Tarczon meg az Sionbol.

 

 

 

2.

 

Aldozatidat megtekincze,

 

Kikvel öt tiſʒteled,

 

Egô áldozatodat tüze

 

Egeſſe meg neked.

 

     Az mit az te ſzived kivanhat

 

Adgya meg ô teneked,

 

Hogy minden nemü tanáczodat

 

Te jo véghez vihéſſed.

 

 

 

3.

 

Adgy ad Uram hogy te nevedben

 

Az mi záſʒloinkat

 

Fôlemellyüc nagy ôrömünkben,

 

Es adgyunc halakat,

 

     Mondvan: Az Ur Iſten megôrzi

 

Ez királt kegyelmével,

 

Az menjbôl ôtet erôſiti

 

Job keze ereivel.

 

 

 

4.

 

Némellyec az ô ſʒekerekben

 

Es biznac lovokban,

 

De mi az nagy Iſten nevében

 

Bizunc mint Urunkban.

 

     Azert ôk keménjen megeſnec,

 

Mi penig megállunc,

 

 

 

[C]

 

 

 

[50]

Fotó 

 

 

Oek mind az fôldhôz veretetnec;

 

De mi éppen maradunc.

 

 

 

5.

 

Tarczmeg Uram, es enged nekünk,

 

Hogj ez királj hiven,

 

<